Egy egészségmodellt döntően három tényező határoz meg:
- az egészség definíciója,
- az egészséget meghatározó tényezők köre, amelyekre a modell kiterjed (egyéni tulajdonságok, környezeti tényezők),
- a tényezők között feltételezett kapcsolatrendszer.
A különböző egészségmodellek kialakítása során tudatosan illesztik egymáshoz az egészséggel kapcsolatos „tudásdarabkákat”. Az így kialakított egészségmodell előnye, hogy koherens keretet és nyelvezetet teremt a betegségek kialakulásának, és következményeinek értelmezéséhez.
A modellekben használhatnak eltérő egészség-definíciókat különböző meghatározó tényezők figyelembevételével úgy, hogy köztük más-más kapcsolatrendszereket definiálnak.
A kiindulópontként meghatározott egészség fogalma is sokat változott az idők folyamán.
A biomedikális, hagyományos szemlélet mellett, amely az egészséget a betegségek hiányaként értelmezi, napjainkra az ún. funkcionális modell vált meghatározóvá. Az egyén testi, lelki, szociális működésének épségét ez a modell aszerint határozza meg, hogy mennyire tud különböző tevékenységeket végrehajtani.
Az egészségnek a funkcionális modell szerinti jellemzése azért is előnyös, mert a lakosságtól megbízható információ nyerhető arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységeket képes ellátni (milyen a funkcionalitás-csökkenés), illetve könnyen értelmezhető az állapot jelentette betegségteher. [1] [2]
- ↑ Országos Lakossági Egészségfelmérés - OLEF2000 Kutatási Jelentés
- ↑ Népegészségügyi Jelentés 2004