Gyógyászati segédeszközök alatt - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és annak végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII.1.) Kormányrendelet nomenklatúrájával összhangban - azokat az orvostechnikai eszközöket (lásd orvostechnikai anyagok és eszközök) értjük, amelyek finanszírozása az ún. gyógyászati segédeszköz kasszából történik.
A jelenleg széles körben alkalmazott fogalom a „gyógyászati segédeszközök” forgalomba hozatalára két jogszabály: az orvostechnikai eszközökről szóló 4/2009. (III.17.) EüM rendelet, valamint az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló 8/2003. (III.13.) ESzCsM rendelet vonatkozik. Ezen rendeletek az orvostechnikai eszközökről szóló 93/42/EGK (MDD), az aktív beültethető orvostechnikai eszközökről szóló 90/385/EGK (AIMDD), valamint az in vitro orvostechnikai eszközökről szóló 98/79/EGK (IVDMDD) irányelvek harmonizálásával születtek meg.
A Magyarországon forgalomban lévő, a gyógyászati segédeszköz kasszából finanszírozott eszközök többsége az orvostechnikai eszközök körébe tartozik, igen kis százalékuk (az önellenőrzésre szolgáló műszerek, tesztcsíkok köre) minősül in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszköznek.