A KSH definíciója szerint, mely az ENSZ ajánlásának megfelelően készült:
A halálozás a halál, mint esemény számbavételén alapuló mutató. E definíció vonatkozásában halálnak tekintjük az élet minden jelének végleges elmúlását az élveszületés megtörténte után bármikor, azaz az életműködésnek a születés utáni megszűnése, a feléledés képessége nélkül -leegyszerűsítve: az életjelenségek irreverzibilis megszűnése.
A magzati halálozás ilyen módon nem része a halálozási statisztikáknak, hanem külön statisztikai adat. Gyakorlati értelemben a fenti definíciótól függetlenül halálozási esemény az, amiről egy adott ország eljárásrendjében a halálozás tényét deklaráló okmányt állítanak ki (halotti bizonyítvány, halálozási jegyzőkönyv).
A halálozási statisztika hagyományosan az adott populációban adott időszakban (általában évben) előfordult összes halálozás számából indul ki, és azt bontja az elhunytak egyes jellemzői, illetve a halál körülményei szerint. Így beszélünk nemek, korcsoportok, foglalkozások szerinti halálozási adatokról, területi vagy haláloki bontásról, stb.
Mivel a halálozási adatokra épülő statisztikák teljesnek mondhatók és viszonylag megbízható minőségűek, így célzott kutatások alapjául is szolgálnak például az egyes betegségek rizikófaktorainak felderítésére, a veszélyeztetett lakosságcsoportok behatárolására.
A halálozási statisztika főbb részei:
A halálozási statisztika története egészen a 16. század végéig megy vissza, amikoris Londonban a gyakori pestis járványok miatt bevezették a halálozási események összeírását. Ezeket az adatokat hetenként nyomtatásban közzé is tették, ez volt az úgynevezett "London Bills of Mortality". Mivel kellő számú képzett szakemberrel nem rendelkeztek, az adatok számszerűen sem voltak pontosak és a halál okaként alkalmazott megjelölések fogalmilag is bizonytalanok voltak. Sőt sok esetben a halottvizsgálókat meg is vesztegették, hogy pestis helyett más halálokot írjanak. (Ha ugyanis egy házban pestis lépett föl, az ajtót beszögezték és a bent lakók "karanténba" kényszerültek.) Ennek ellenére a későbbi vizsgálatok is azt igazolták, hogy kellő körültekintéssel alkalmazva elfogadhatóan pontos képet lehetett nyerni az adott időszak halálozási viszonyairól.