Általános értelemben azt jelenti, hogy az egészségügyi rendszer valamely jellemzője társadalmilag igazságos módon oszlik el a társadalmon belül. A "társadalmilag igazságos" fogalma mögött többnyire valamilyen normatív elosztási cél van.
Margaret Whitehead javaslata szerint méltánytalanságnak számít az olyan egyenlőtlenség, amely elkerülhető és igazságtalan[1].
Gazdasági értelemben akkor valósul meg, amikor az egyének jövedelmi helyzete nem befolyásolja az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőséget, illetve gazdasági teherviselő képességük arányában járulnak hozzá az egészségügyi rendszer működtetéséhez.
A méltányosságot a társadalombiztosítás az igazságosság, és a költség-hatékonyság mellett alapvető értékké emeli. Általánosságban véve igaz az a megállapítás, hogy az igazságosság és hatékonyság (az összeadott járulékforintjaink jobb felhasználása) érdekében a közösségi forrásokat úgy kell felhasználni, hogy az a közösség számára a legnagyobb egészség-nyereséget eredményezze. Ez, mint alapelv igaz, de a méltányosság elve miatt csak korlátozottan érvényesíthető. A költség-hatékonysággal pl. nem indokolható egyes életkor felett az intenzív terápia (statisztikailag kevesebb megmentett életév várható ugyanolyan vagy magasabb ráfordítás mellett, mint a fiatalok esetében), de ilyen alapon kimondható lenne az is, hogy egyes betegségek kezelése nem indokolt, mert aránytalanul drága és kevés eredménnyel kecsegtet. Ez természetesen nem megengedhető: a méltányosság elve alapján biztosítani kell az egyes életszakaszok és az egyes betegségek esélyegyenlőségét is,akár eltérő költség-hatékonyság mellett is.
A fenti példák alapján is látszik, hogy annak eldöntése, hogy mi méltányos és mi nem, rendkívül nehéz és mindenképpen értékítélet szükséges hozzá. Némi támpontot nyújthatnak ehhez a társadalmi igazságosságról szóló elméletek, mint a egalitarizmus, utilitarizmus vagy a rawlsizmus.
A méltányosság kifejezést konkrét fogalomként -nem alapelvként- a társadalombiztosítás arra az esetre használja, amikor a biztosító erre törvény által feljogosított vezető állású tisztviselője egyedi méltányosság elbírálása alapján többletjuttatást engedélyez.
- ↑ Whitehead, M. 1992. The concepts and principles of equity and health. International Journal of Health Services. 22(3):429-445.