• Bejelentkezés
  • Szócikk
  • Vitalap
  • Lapforrás
  • Laptörténet
  • A Fogalomtár wikiből

    Szubszidiaritás

    A szolidaritás elve a korszerű egészségpolitikában kiegészül a szubszidiaritás elvével is. A szubszidiaritás az EU-nak is fontos alapelve, és eredeti értelemben az egyházi fogalomtárból került átvételre. A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy a problémáknak lehetőleg azok keletkezési helyén kell megoldódnia, és a felsőbb szintek beavatkozásának a szükséges minimumra kell korlátozódnia, de a szükséges segítséget meg kell adnia. [1]

    Az egészségbiztosításban ez azt jelenti, hogy a közösség gondoskodása nem feltétel nélkül helyettesíti az egyén aktivitását, öngondoskodását, hanem számít az egyén aktivitására, problémakezelő-képességére, de ha a problémája kezelésére nem alkalmas, akkor megadja az egyénnek a szükséges segítséget. A szubszidiaritás elve az, amely partnerré teszi az egyént az egészsége megőrzésében, és anélkül teszi érdekeltté az öngondoskodásban, hogy csökkentené biztonságát.



    1. XI. Piusz Quadragesimo anno kezdetű körlevelében (1931) klasszikus formában leírta. A vonatkozó hely így hangzik: "Amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt hatáskörükből kivonni és a közösségre bízni tilos; épp így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, azt egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség, és egyúttal súlyos bűn a társadalom helyes rendjének a felforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység lényegénél és benne rejlő erejénél fogva segíteni - szubszidiálni - köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania vagy bekebeleznie azokat." (QA 79.) Korszerűbb, egyszerűbb megfogalmazásban olvasható II. János Pál pápa Centesimus annus enciklikájában. Az Egyház tanítása kidolgozta az úgynevezett szubszidiaritás, a kölcsönös kisegítés elvét. Ezen elv szerint "egy magasabb szintű közösségnek nem szabad beavatkoznia egy alacsonyabb szintű közösség belső életébe, és nem szabad megfosztania illetékességétől, épp ellenkezőleg, szükségleteiben támogatnia és segítenie kell, hogy annak tevékenységét összehangolja a társadalmat alkotó más tényezőkkel, tudniillik a közjó érdekében."