A vélt egészség az egészségi állapot jellemzésének, mérésének egyik eszköze - a funkcionalitás-csökkenés mérése mellett.
Ez a mérőszám az egészségi állapot önértékelésén alapul; azon, hogy milyen az egyének véleménye saját egészségi állapotukról – ez az élet minőségének egyik legáltalánosabban használt kifejezője.
A vélt egészség nem függ össze szorosan a tényleges (orvosilag megállapítható) egészségi állapottal. Az önértékelést jelentősen befolyásolja az egyén társadalmi, gazdasági, kulturális helyzete: társadalmi rétege, iskolai végzettsége, foglakozása, jövedelme, lakóhelye (város/falu), és még több más tényező. A hátrányos helyzetű társadalmi rétegekhez tartozó, az alacsonyabb műveltségi fokú, a szerényebb jövedelmű, a kis településeken élő emberek kedvezőtlenebbül ítélik meg saját egészségi állapotukat, mint az ezekből a szempontokból jobb helyzetben lévők.
Mindezen befolyásoló tényezők ellenére a nemzetközi gyakorlatban a vélt egészség vizsgálata elfogadott és rendszeresen alkalmazott indikátora a lakosság egészségi állapotának.
A vélt egészség mérésére kérdőíveket alkalmaznak (amelyben egy, általában 4-10 fokozatú skálán jelölik meg a válaszadók, hogy mennyire elégedettek egészségükkel).