Olyan diagnosztikai eljárás, amely az emberi szervezet valamely részéről szemmel látható képet készít. Ez többnyire a szervezet belső, szabad szemmel nem látható részeiről történik, röntgen sugárzás, ultrahang, mágneses magrezonancia vagy sugárzó izotóp segítségével. Ritkábban előfordul, hogy a test felületéről készül felvétel (pl. thermográfia). Ez esetben is csak akkor beszélünk képalkotó eljárásról, ha a kép szabad szemmel nem látható jelenséget mutat ki.
A képalkotó eljárás segítségével tehát képi formátumban jelenik meg a vizsgált testtáj, szerv, mely kép alapján az orvostudomány jelenlegi szintjén diagnózis állítható fel, illetve más eljárások alapján feltételezett
diagnózis helyessége támasztható alá, vagy zárható ki.
Nem tekintjük orvosi képalkotó eljárásnak az egyszerű fényképezést. A gyakorlati szóhasználat szintén nem tekinti képalkotó eljárásnak a mikorszkópos vagy elektronmikorszkópos felvételeket sem.